Jeruzsálemet megmenti az Úr

1 Jaj azoknak,

akik Egyiptomba mennek segítségért,

akik lovakban reménykednek!

A harci kocsik tömegében bíznak,

és az abba fogott lovak nagy erejében;

de nem tekintenek Izráel Szentjére,

nem folyamodnak azÚrhoz.

2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,

nem másítja meg szavát,

hanem rátámad a gonoszok házára,

és azokra, akik segítséget ígértek a gonosztevőknek.

3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!

Lova is csak test, nem pedig lélek!

Ha kinyújtja kezét azÚr,

elbukik a segítő,

és elesik, akinek segített:

mindnyájan együtt pusztulnak el.

4 Mert ezt mondta nekem azÚr:

Ahogyan morog az oroszlán,

az erős, fiatal hím a zsákmánya fölött,

ha összegyűl is ellene

valamennyi pásztor,

és nem retten meg kiáltozásuktól,

nem hunyászkodik meg a lármától, amit csapnak:

úgy száll le a SeregekUra,

hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért.

5 Mint repdeső madársereg,

úgy oltalmazza

a SeregekUra Jeruzsálemet:

oltalmazza és megmenti,

megvédi és megtartja.

6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze távolodtatok, Izráel fiai!

7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kezeitekkel készítettetek.

8 Elbukik Asszíria,

de nem férfiak kardjától,

nem emberek kardja pusztítja el.

Menekülnie kell a kard elől,

ifjainak pedig kényszermunkára kell menniük.

9 Kőszála riadtan menekül,

vezérei rettegve

hagyják el a zászlót.

Így szól azÚr, kinek tüze a Sionon,

kemencéje Jeruzsálemben van.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/31-362a563305b3a15ff98ea6c5c75ae2e0.mp3?version_id=920—