Csodálatos szabadulás az asszír veszélyből

1 Jaj neked, pusztító,

akit még nem ért pusztulás,

te rabló, akit még nem raboltak ki!

Ha befejezted a pusztítást,

el fogsz pusztulni,

ha bevégezted a rablást,

téged fognak kirabolni!

2 Uram, kegyelmezz nekünk,

benned reménykedünk!

Légy segítségünk reggelenként,

szabadítónk a nyomorúság idején!

3 Dörgő hangodtól elfutnak a népek,

ha felemelkedsz,

szétszóródnak a nemzetek.

4 Összeszedik a zsákmányt,

ahogyan a sáskák szedik,

úgy ugranak rá,

ahogy a szöcskék ugranak.

5 Fenséges azÚr, magasságban lakik,

betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.

6 Nyugodt lesz az életed,

bölcsesség és ismeret teszi

szabaddá és gazdaggá;

azÚrfélelme lesz a kincse.

7 Aríél emberei az utcán kiáltoznak,

keservesen sírnak a békekövetek.

8 Kihaltak az országutak,

nem járnak az ösvényeken.

A pusztító megszegte a szövetséget,

megvetette a városokat,

semmibe vette az embereket.

9 Gyászol, elalél a föld,

hervadozik, megsárgul a Libánon,

olyan lett a Sárón, mint a pusztaság,

lehull a Básán és a Karmel lombja.

10 De most fölkelek, mondja azÚr,

most fölmagasodom és fölemelkedem!

11 Szalmával vagytok terhesek,

pelyvát szültök,

lihegésetek tűz,

megemészt benneteket!

12 A népek égetett mésszé lesznek,

és mint a kivágott gaz,

tűzben égnek el.

Az igaz élet jutalma

13 Halljátok meg, távol lakók,

hogy mit cselekedtem,

és ti közel levők,

ismerjétek meg hatalmamat!

14 Megrettentek a Sionon a vétkesek,

reszketés vett erőt az elvetemülteken:

Ki lakhat közülünk

perzselő tűz mellett,

ki lakhat közülünk

örökös izzás mellett?

15 Aki igazságosan él,

és őszintén beszél,

megveti az elnyomással szerzett nyereséget,

nem fogad el megvesztegetést,

hanem elhárítja a kezével,

bedugja a fülét,

hallani sem akar vérontásról,

befogja a szemét,

látni sem akar gonoszságot.

16 Az ilyen ember magas helyen lakik,

sziklaerőd a fellegvára.

Kenyerét megkapja,

vize állandóan van.

17 Saját szemeddel nézheted

a király szépségét,

láthatod tágas országodat.

18 Eszedbe jutnak a rémségek:

hol van már az összeíró,

hol az adószedő,

hol van az, aki összeírta a tornyokat?

19 Nem látod többé a galád népet,

a homályos, érthetetlen beszédű népet,

amelynek dadogó nyelvét

nem lehet érteni.

20 Nézd a Siont, ünnepeink városát!

Szemeid meglátják Jeruzsálemet,

a nyugalom hajlékát:

a sátrat, amelyet

nem bontanak le,

cövekeit nem húzzák ki soha,

és egy kötele sem szakad el,

21 mert dicsőséges lesz ott azÚr!

Folyók lesznek azon a helyen,

messze elágazó folyamok,

amelyeken nem járnak gályák,

és nem kelnek át büszke hajók.

22 Mert azÚra mi bíránk,

azÚra törvényadónk,

azÚra mi királyunk,

ő megsegít bennünket!

23 Meglazulnak a kötelek,

nem tartják az árbocrudat,

nem feszítik a vitorlát.

Tömérdek zsákmányon osztoznak majd,

még a sánták is bőséges

zsákmányhoz jutnak.

24 Nem mondja többé

Sion lakója, hogy beteg,

az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/33-741a7aaac9194252573413b02e7d79a0.mp3?version_id=920—