Az Úr a népekhez küldi szolgáját

1 Hallgassatok rám, ti szigetek,

figyeljetek, távoli nemzetek!

Már az anyaméhben

elhívott engem azÚr,

születésemtől fogva

emlegeti nevemet.

2 Éles karddá tette számat,

keze ügyében tartott engem.

Hegyes nyíllá tett,

tegzébe dugott engem.

3 Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,

rajtad mutatom meg dicsőségemet!

4 Én azonban ezt mondtam:

Hasztalan fáradoztam,

semmiért, hiába pazaroltam erőmet.

De azÚrnál van az én ügyem,

és munkám jutalma Istenemnél.

5 Most pedig ezt mondja azÚr–

aki már az anyaméhben

szolgájának teremtett,

hogy visszavezessem hozzá Jákóbot,

és köréje gyűjtsem Izráelt,

mert nagyra becsül engem azÚr,

és Istenemnél megvan rá az erőm –,

6 ezt mondta: Kevésnek tartom,

hogy Jákób törzseinek helyreállításában

és a megmentett Izráel visszatérítésében

légy az én szolgám.

A népek világosságává teszlek,

hogy eljusson szabadításom

a föld határáig.

A hazatérés öröme

7 Ezt mondja azÚr,

Izráel megváltója, Szentje

annak, akit megvetnek az emberek,

akit utálnak a népek,

aki a zsarnokok szolgája:

Királyok kelnek föl, ha meglátnak,

és fejedelmek borulnak le

azÚrért, aki hűséges hozzád,

Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

8 Ezt mondja azÚr:

A kegyelem idején meghallgatlak,

a szabadulás napján megsegítelek.

Megőrizlek és megajándékozom általad

szövetségemmel népemet,

hogy te állítsd helyre az országot,

és oszd szét az elpusztult örökséget.

9 Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!

A sötétségben levőknek:

Gyertek a napvilágra!

Útközben lesz mit enniük,

még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

10 Nem éheznek és nem szomjaznak majd,

nem bántja őket a nap heve,

mert az terelgeti őket,

aki könyörült rajtuk,

az vezeti őket forrásvizekhez.

11 Utat készítek a hegyeken át,

és feltöltik majd az országutakat.

12 Ezek itt messze földről jönnek,

azok észak és nyugat felől,

amazok meg Színím földjéről!

13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,

ujjongásba törjetek ki, hegyek!

Mert megvigasztalja népét azÚr,

és megkönyörül az elesetteken.

Sion biztatása

14 De Sion ezt mondta:

Elhagyott engem azÚr,

megfeledkezett rólam az én Uram!

15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,

nem könyörül-e méhe gyermekén?

De ha ő meg is feledkeznék,

én akkor sem feledkezem meg rólad!

16 Íme, a tenyerembe véstelek be,

szüntelenül előttem vannak falaid.

17 Fiaid hozzád sietnek,

pusztítóid és rombolóid pedig

kivonulnak belőled.

18 Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül:

mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád.

Életemre mondom – így szól azÚr–,

hogy ékszerként veszed föl valamennyit,

magadra aggatod őket,

akár egy menyasszony!

19 Feldúlt országod pusztán heverő romjai

még szűkek lesznek az ott lakóknak,

mert eltávoznak pusztítóid.

20 Majd mondják még neked gyermekeid,

akiktől meg voltál fosztva:

Szűk nekem ez a hely,

menj odébb, hadd telepedjek ide én is!

21 Így töprengesz akkor majd magadban:

Ki szülte ezeket?

Hiszen én gyermektelen

és meddő voltam,

fogságban éltem, száműzötten.

Ki nevelte ezeket?

Hiszen én egyedül maradtam:

honnan valók hát ezek?

22 Ezt mondja az én Uram, azÚr:

Intek kezemmel a népeknek,

jelt adok a nemzeteknek,

és ölben hozzák haza fiaidat,

leányaidat pedig vállukra emelve.

23 Királyok lesznek a gondviselőid,

főrangú feleségeik a dajkáid.

Földre borulnak előtted,

és lábad porát nyaldossák.

Akkor majd megtudod,

hogy én vagyok azÚr,

és nem vallanak szégyent,

akik bennem bíznak.

24 El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól,

elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?

25 Igen! – ezt mondja azÚr.

A harcostól is el lehet venni a foglyokat,

és az erőstől is

elszökhet a zsákmány.

Perlőiddel én fogok perelni,

és fiaidat megszabadítom.

26 Elnyomóiddal megetetem

saját húsukat,

megrészegednek saját vérüktől,

mint az édes bortól.

Akkor majd megtudja minden ember,

hogy én, azÚrvagyok

a te szabadítód, és a te megváltód

Jákób Erőssége.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/49-3db05a6941cbe31ce9e0134f20a7db55.mp3?version_id=920—