Isten hűséges szeretete

1 Még gyermek volt Izráel,

mikor megszerettem,

Egyiptomból hívtam ki fiamat.

2 Minél jobban hívtam őket,

annál jobban távolodtak tőlem:

a Baaloknak áldoztak,

és a bálványoknak tömjéneztek.

3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,

kézen fogtam őket,

de ők nem ismerték fel,

hogy én viselem gondjukat.

4 Emberi kötelekkel vontam őket,

a szeretet kötelékével.

Úgy bántam velük,

mint amikor valaki

arcához emeli gyermekét:

jóságosan enni adtam nekik.

5 Vissza fog térni Egyiptomba,

vagy Asszíria lesz a királya,

mert nem akarnak megtérni.

6 Fegyver pusztít városaiban,

véget vet a fecsegésnek,

és megemészti őket terveik miatt.

7 Népem megrögzötten elfordul tőlem.

Hívják őt a Felségeshez,

de senki sem mozdul.

8 Hogyan adnálak oda, Efraim,

hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?

Hogyan adnálak oda, mint Admát,

hogyan bánnék veled

úgy, mint Cebójimmal?

Megindult a szívem,

egészen elfogott a szánalom.

9 Nem izzó haragom szerint bánok vele,

nem döntöm újból romlásba Efraimot,

mert Isten vagyok én, nem ember.

Szent vagyok köztetek,

hogyan is törnék a vesztetekre?

10 AzUrat fogják követni,

mert oroszlánként ordít majd,

és ha ordít, remegve jönnek

fiai nyugat felől.

11 Remegve jönnek Egyiptomból,

mint a madár,

és az asszírok földjéről,

mint a galamb.

Letelepítem majd őket házaikba

– így szól azÚr.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/HOS/11-c6ee6eda467fe6ffa09d326d7d0e3224.mp3?version_id=920—