Isten a világ Ura

1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.

2 Magasztalunk, ó, Isten,

magasztalunk téged,

mert közel van neved azokhoz,

akik hirdetik csodáidat.

3 Én állapítom meg azt az időt,

amikor igazságot szolgáltatok.

4 Ha meginog a föld és minden lakója,

én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)

5 A kérkedőknek ezt mondom:

Ne kérkedjetek!

A bűnösöknek pedig:

Ne legyetek fennhéjázók!

6 Ne legyetek olyan fennhéjázók,

ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!

7 Mert nem keletről, nem nyugatról,

nem is a puszta felől

jön a fölmagasztalás,

8 hanem Isten fog ítélni:

egyiket megalázza,

másikat fölmagasztalja.

9 Mert pohár van azÚrkezében,

tele habzó, fűszeres borral.

Ha tölt belőle, meg kell inni,

még a seprőjét is le kell nyelni

minden bűnösnek a földön.

10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom,

és zsoltárt zengek Jákób Istenének.

11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm,

de az igazakat felmagasztalom!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/75-e30e62feb4e80a8345adc4ce64fd8530.mp3?version_id=920—