Isten igazságának dicsérete

1 Zsoltár. Ének szombatnapra.

2 Milyen jó hálát adni azÚrnak,

és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,

3 hirdetni reggel szeretetedet,

hűségedet minden éjjel

4 tízhúrú hangszeren és lanton,

zengő hárfán!

5 Mert megörvendeztettél

tetteiddel,Uram,

kezed alkotásainak ujjongok.

6 Mily nagyok alkotásaid,Uram!

Igen mélyek gondolataid!

7 Az ostoba ember nem ismeri fel,

az esztelen nem érti meg.

8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű,

és kivirul minden gonosztevő,

végül mégis el kell pusztulniuk.

9 De te,Uram,

magasztos vagy örökké!

10 Mert ellenségeid,Uram,

ellenségeid elenyésznek,

szétszóródnak a gonosztevők mind.

11 De engem olyan erőssé tettél,

mint mikor a bivaly öklel,

és friss olajjal kentél meg engem.

12 Szemem nyugodtan nézi azokat,

akik leselkednek rám,

fülem nyugodtan hallja,

hogy rám akarnak támadni a gonoszok.

13 Az igaz virul, mint a pálmafa,

magasra nő, mint a libánoni cédrus.

14 AzÚrházában vannak elültetve,

ott virulnak Istenünk udvarain.

15 Öregkorban is sarjat hajtanak,

dús lombúak és zöldek maradnak,

16 és hirdetik: Igaz azÚr,

kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/92-90c04fb651a1dc8355097b5aa14f6a67.mp3?version_id=920—