Buzdítás Isten dicséretére

1 Jöjjetek, örvendezzünk azÚrelőtt,

ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!

2 Menjünk eléje hálaadással,

ujjongjunk előtte énekszóval!

3 Mert nagy Isten azÚr,

nagy király minden isten fölött.

4 Kezében vannak a föld mélységei,

a hegyek ormai is az övéi.

5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta,

a szárazföldet is az ő keze formálta.

6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg,

essünk térdre alkotónk, azÚrelőtt!

7 Mert ő a mi Istenünk,

mi pedig legelőjének népe,

kezében levő nyáj vagyunk.

Most, amikor halljátok szavát,

8 ne keményítsétek meg szíveteket,

mint Meríbánál,

amikor Masszánál voltatok a pusztában,

9 ahol megkísértettek engem őseitek,

próbára tettek, bár látták tetteimet.

10 Negyven évig bosszankodtam

arra a nemzedékre,

és ezt mondtam:

Tévelygő szívű ez a nép,

nem ismeri útjaimat.

11 Meg is esküdtem haragomban,

hogy nem mehetnek be

a nyugalom helyére!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/95-e721363ae513d13daa9c78fd2126ba9d.mp3?version_id=920—