Imádság Dávidért és a Sionért

1 Zarándokének.

Emlékezz,Uram, Dávidra,

minden viszontagságára!

2 Mert esküt tett azÚrnak,

fogadalmat Jákób erős Istenének:

3 Nem megyek be addig házamba,

nem fekszem le fekvőhelyemre,

4 szememet nem hagyom aludni,

szempilláimat nyugodni,

5 míg nem találok helyet azÚrnak,

lakóhelyet Jákób erős Istenének!

6 Hallottuk, hogy a láda Efrátában van,

és rátaláltunk Jaar mezőin.

7 Menjünk el lakóhelyére,

boruljunk le lába zsámolyánál!

8 Indulj el,Uram, nyugalmad helyére,

te és hatalmad ládája!

9 Papjaidat vedd körül igazságoddal,

híveid pedig hadd ujjongjanak!

10 A te szolgádért, Dávidért

ne fordulj el felkent királyodtól!

11 Megesküdött azÚrDávidnak

igazán, nem másítja azt meg:

Véredből való utódot

ültetek trónodra.

12 Ha fiaid megtartják

szövetségemet és intelmeimet,

amelyekre tanítottam őket,

akkor még az ő fiaik is

trónodon ülnek mindvégig.

13 Mert a Siont választotta ki azÚr,

azt kívánta lakóhelyéül:

14 Ez lesz lakóhelyem örökre,

itt fogok lakni, mert így kívánom!

15 Gazdagon megáldom eledelét,

szegényeit jól tartom kenyérrel,

16 papjait körülveszem szabadításommal,

hívei vígan ujjonganak.

17 Ott növelem meg Dávid hatalmát,

gondom lesz felkentem mécsesére.

18 Ellenségeire szégyent borítok,

őrajta azonban ragyogni fog koronája.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/132-0cf5a8795383c12d2ef8317acad111e6.mp3?version_id=920—