1 Osztogasd bő kézzel kenyeredet,

mert idő múltával visszanyered azt!

2 Oszd el hét- vagy nyolcfelé is,

mert nem tudod, milyen csapás

érheti a földet!

3 Ha megtelnek a fellegek,

esőt hullatnak a földre.

Ha ledől a fa, akár délre, akár északra,

ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt.

4 Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet,

és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.

5 Ahogyan nem ismered a szél útját

vagy a csontok formálódását

a terhes asszony méhében,

éppúgy nem ismered Isten munkáját,

aki mindent alkotott.

6 Reggel fogj a magvetéshez,

és ne pihentesd a kezed este sem,

mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz,

vagy mind a kettő egyaránt jó lesz.

7 Édes a világosság,

és jó látni szemünkkel a napot.

8 Azért ha sok évig élhet az ember,

örüljön mindig,

de gondoljon arra,

hogy sok sötét napja is lesz,

és ami következik,

az mind hiábavalóság!

Féld Istent, mert ítélőszéke elé kerülsz!

9 Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy,

légy jókedvű ifjúságod idején,

és élj szíved vágya szerint,

ahogy jónak látod!

De tudd meg, hogy mindezekért

Isten megítél téged!

10 Távolítsd el szívedből a bosszúságot,

és tartsd távol magadtól a rosszat,

mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ECC/11-dc93cdf7f98d8e70d5c819ce02de6a71.mp3?version_id=920—