Ábrahám (Abrám) elhívatása

1 AzÚrezt mondta Abrámnak:

Menj el földedről,

rokonságod közül és atyád házából

arra a földre, amelyet mutatok neked!

2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak,

naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.

3 Megáldom a téged áldókat,

s megátkozom a téged gyalázókat.

Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

4 Abrám elment, ahogyan azt azÚrmondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.

5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét és Lótot, a testvére fiát meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akire Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére.

6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móre tölgyfájáig. Akkor még kánaániak éltek ezen a földön.

7 AzÚrmegjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet. Ő pedig oltárt épített ott azÚrnak, aki megjelent neki.

8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott azÚrnak, és segítségül hívta azÚrnevét.

9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.

Ábrahám Egyiptomban

10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy jövevényként ott tartózkodjék, mert súlyos volt az éhínség azon a földön.

11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd, tudom, hogy szép asszony vagy.

12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak.

13 Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad!

14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony.

15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába.

16 Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi.

17 De nagy csapásokkal sújtotta azÚra fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt.

18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged?

19 Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj!

20 Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/GEN/12-4465627ff8547ff0319f3a6d02aa4c2d.mp3?version_id=920—