Izráel panasza Jeruzsálem pusztulása miatt

1 Ászáf zsoltára.

Ó, Isten! Pogányok törtek örökségedre,

meggyalázták szent templomodat,

romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

2 Szolgáid holttestét

az ég madarainak adták eledelül,

híveid testét a föld vadjainak.

3 Úgy ontották vérüket

Jeruzsálem körül,

mint a vizet,

és nem temette el őket senki.

4 Csúffá lettünk szomszédaink előtt,

környezetünk gúnyol és kinevet.

5 Uram, meddig tart még haragod?

Meddig lobog tűzként indulatod?

6 Töltsd ki lángoló haragodat

a pogányokon, akik nem ismernek téged,

az országokon, ahol nevedet

nem hívják segítségül!

7 Mert megemésztették Jákóbot,

és lakóhelyét elpusztították.

8 Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit,

siess felénk irgalmasan,

mert igen elesettek vagyunk!

9 Segíts meg bennünket,

szabadító Istenünk,

a te neved dicsőségéért!

Ments meg minket, és nevedért

bocsásd meg vétkeinket!

10 Ne mondhassák a pogányok:

Hol van az ő Istenük?

Legyen nyilvánvalóvá előttünk,

hogy bosszút állsz a pogányokon

szolgáid kiontott véréért!

11 Jusson eléd a foglyok sóhajtása,

tartsd meg a halálraítélteket,

mert hatalmas a te karod!

12 Hétszeresen fizesd vissza

szomszédainknak a gyalázatot,

amellyel téged illettek, Uram!

13 Mi pedig, a te néped,

legelődnek nyája,

örökké magasztalunk téged.

Nemzedékről nemzedékre

mondunk dicséretet neked.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/79-06587c10c8662bdc2f10670d44c35182.mp3?version_id=920—