Isten megbünteti a bűnöst

1 A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,

2 abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.

3 Mit dicsekszel gonoszságoddal,

te nagy hős?

Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!

4 Romlásomra törsz, te cselszövő!

Nyelved olyan, mint az éles borotva.

5 A rosszat szereted, nem a jót,

a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)

6 Szeretsz bántóan beszélni,

álnok a nyelved.

7 Össze is tör téged az Isten végleg,

megragad, kiránt sátradból,

kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)

8 Látják ezt az igazak, és félnek,

rajta meg nevetni fognak.

9 Ez az az ember – mondják –,

akinek nem kellett Isten oltalma,

hanem nagy gazdagságában bízott,

és csalárdságban volt erős.

10 De én olyan vagyok,

mint a viruló olajfa,

Isten házában lehetek,

bízom Isten szeretetében

most és mindenkor.

11 Hálát adok neked mindenkor,

mert te munkálkodsz.

Nevedben reménykedem,

mert jó vagy híveidhez.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/52-29768247fd48a7a968aab2c9d5601012.mp3?version_id=920—