Isten az élet forrása

1 A karmesternek: AzÚrszolgájáé, Dávidé.

2 A bűnös ember szíve mélyén

ott suttog a bűn.

Nem számít neki az istenfélelem,

3 sőt azzal hízeleg magának,

hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.

4 Szája rontást és csalárdságot beszél,

nem akar okos és jó lenni.

5 Rontást eszel ki ágyában,

nem a jó úton jár,

nem veti meg a rosszat.

6 Uram, szereteted az égig ér,

hűséged a fellegekig.

7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,

ítéleteid, mint a nagy mélység,

embert és állatot megtartasz,Uram.

8 Mily drága a te szereteted, Istenem!

Szárnyad árnyékába

menekülnek az emberek.

9 Dúslakodnak házad bőségében,

örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.

10 Mert nálad van az élet forrása,

a te világosságod által látunk világosságot.

11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,

igazságos a tiszta szívűekhez!

12 Ne taposson rám a gőgösök lába,

ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!

13 Majd elbuknak a gonosztevők,

elterülnek, nem tudnak fölkelni.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/36-bfd92577ed6f315696718a06b54787f1.mp3?version_id=920—