Imádság háborús időben

1 Dávidé.

Áldott azÚr, az én kősziklám,

aki harcolni tanítja kezemet,

hadakozni ujjaimat.

2 Jótevőm és erősségem,

váram és megmentőm ő,

pajzsom, akihez menekülhetek,

aki népeket vet alám.

3 Ó,Uram, micsoda az ember,

hogy törődsz vele,

az emberfia, hogy gondolsz rá?

4 Az ember a lehelethez hasonló,

napjai a tűnő árnyékhoz.

5 Hajlítsd le az eget,Uram, és szállj le,

érintsd meg a hegyeket,

hogy füstölögjenek!

6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat,

lődd ki nyilaidat,

röpítsd szét őket!

7 Nyújtsd le kezedet a magasból,

szabadíts meg, ments ki engem

a nagy vizekből,

az idegenek hatalmából,

8 akiknek szája hiábavalóságot beszél,

jobb kezük csak álnokságot művel!

9 Új éneket éneklek neked, Istenem,

tízhúrú lanton zengedezek neked.

10 Te adsz győzelmet a királyoknak;

szolgádat, Dávidot is megszabadítottad

a gyilkos fegyvertől.

11 Szabadíts meg, ments ki engem

az idegenek hatalmából,

akiknek szája hiábavalóságot beszél,

jobb kezük csak álnokságot művel!

12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban,

mint a nagyra nőtt palánták,

leányaink pedig,

mint a faragott oszlopok,

amilyenek a palotákban vannak.

13 Színültig telt raktáraink

ontsanak mindenféle jót,

juhaink a legelőkön szaporodjanak

ezer-, sőt tízezerannyira!

14 Marháink legyenek kövérek,

ne érje őket baj, ne vetéljenek el!

Ne legyen jajveszékelés a tereken!

15 Boldog nép az,

amelynek így megy a sora.

Boldog nép az,

amelynek azÚraz Istene!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/144-cb56d34a6b1ff7f2fa757472c1a74af6.mp3?version_id=920—