Zsoltárok 142

Elhagyatott ember könyörgése

1 Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.

2 Hangosan kiáltok azÚrhoz,

hangosan könyörgök azÚrhoz.

3 Kiöntöm előtte panaszomat,

elmondom neki nyomorúságomat.

4 Amikor elcsügged a lelkem,

te akkor is ismered utamat.

Tőrt vetettek nekem

az ösvényen, amelyen járok.

5 Tekints jobb kezem felé, és lásd meg,

hogy senki sem akar észrevenni!

Elveszett minden menedékem,

senki sem törődik velem.

6 Hozzád kiáltok,Uram,

és ezt mondom: Te vagy oltalmam,

te vagy osztályrészem az élők földjén.

7 Figyelj esedezésemre,

mert igen elesett vagyok!

Ments meg üldözőimtől,

mert hatalmasabbak nálam!

8 Hozz ki engem a börtönből,

hogy magasztalhassam nevedet!

Körém sereglenek majd az igazak,

amikor jót teszel velem.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/142-84580f0b066228417137cc4b70eb1f01.mp3?version_id=920—