A babiloni foglyok panasza

1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk,

sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.

2 A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.

3 Mert akik elhurcoltak minket,

énekszót követeltek tőlünk,

és akik sanyargattak, öröméneket:

Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!

4 Hogyan énekelhetnénk

éneket azÚrról

idegen földön?

5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem,

bénuljon meg a jobb kezem!

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez,

ha nem emlékezem rád,

ha nem Jeruzsálemet tartom

legfőbb örömömnek!

7 Emlékezz,Uram, az edómiakra,

akik ezt mondták Jeruzsálem napján:

Romboljátok le, romboljátok le,

egészen az alapjáig!

8 Babilon pusztulásra méltó népe!

Boldog lesz, aki megfizet neked azért,

amit velünk elkövettél.

9 Boldog lesz, aki megragadja

és a sziklához csapja csecsemőidet!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/137-fad5966b7c50c6eefe580d215952f27e.mp3?version_id=920—