Zsoltárok 127

Emberé a munka, Istené az áldás

1 Zarándokének. Salamoné.

Ha azÚrnem építi a házat,

hiába fáradoznak az építők.

Ha azÚrnem őrzi a várost,

hiába óvják azt az őrök.

2 Hiába keltek korán, és feküsztök későn:

fáradsággal szerzett kenyeret esztek.

De akit azÚrszeret,

annak álmában is ad eleget.

3 Bizony, azÚrajándéka a gyermek,

az anyaméh gyümölcse jutalom.

4 Mint a hős kezében a nyilak,

olyanok a serdülő ifjak.

5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel

tölti meg a tegzét:

nem szégyenül meg, ha ellenségeivel

van szóváltása a kapuban.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/127-8c23dd60a9f58bdae122eba2ba7d2d5f.mp3?version_id=920—