Zsoltárok 116

Hálaadás és fogadalom

1 Szeretem azUrat,

mert meghallgatja

könyörgésem szavát.

2 Felém fordította fülét,

ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

3 Körülfontak a halál kötelei,

a sírtól való rettegés fogott el engem,

nyomorúságban és bánatban van részem.

4 De azÚrnevét hívom segítségül:

Ó,Uram, mentsd meg életemet!

5 Kegyelmes és igazságos azÚr,

irgalmas a mi Istenünk.

6 Megőrzi azÚraz együgyűeket,

elesett vagyok, de ő megsegít.

7 Légy újból nyugodt, lelkem,

mert jól bánt veled azÚr!

8 Megmentettél engem a haláltól,

szememet a könnyhullatástól,

lábamat az elbukástól,

9 azÚrszíne előtt járhatok

az élők földjén.

10 Hittem, ha így szólok is:

Igen elesett vagyok!

11 Kétségbeesésemben mondtam:

Minden ember hazug!

12 Mit fizessek azÚrnak

a sok jóért, amit velem tett?

13 A szabadulásért fölemelem a poharat,

és azÚrnevét hirdetem.

14 Teljesítem azÚrnak tett fogadalmaimat

egész népe jelenlétében.

15 Drágának tekinti azÚr

híveinek halálát.

16 Ó,Uram, én a te szolgád vagyok,

szolgád vagyok, szolgálóleányod fia:

levetted rólam a bilincset.

17 Hálaáldozatot mutatok be neked,

és azÚrnevét hirdetem.

18 Teljesítem azÚrnak tett fogadalmaimat

egész népe jelenlétében,

19 azÚrházának udvaraiban,

tebenned, Jeruzsálem!

Dicsérjétek azUrat!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/116-2a5affcc73fa21dc55d5ade65312d458.mp3?version_id=920—