Istené a dicsőség, nem a bálványoké

1 Ne nekünk,Uram, ne nekünk,

hanem a te nevednek szerezz dicsőséget

szeretetedért és hűségedért!

2 Miért mondanák a pogányok:

Hol van az ő Istenük?

3 A mi Istenünk a mennyben van,

megalkotott mindent, amit akart!

4 A bálványok ezüstből

és aranyból vannak,

emberi kéz csinálmányai.

5 Van szájuk, de nem beszélnek,

van szemük, de nem látnak.

6 Van fülük, de nem hallanak,

van orruk, de nem szagolnak.

7 Van kezük, de nem tapintanak,

van lábuk, de nem járnak,

nem jön ki hang a torkukon.

8 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik

és mindazok, akik bennük bíznak.

9 Izráel, azÚrban bízzál!

Segítséged és pajzsod ő.

10 Áron háza, azÚrban bízzál!

Segítséged és pajzsod ő.

11 Akik félitek azUrat,

azÚrban bízzatok!

Segítségetek és pajzsotok ő.

12 Gondol ránk azÚr, meg fog áldani.

Megáldja Izráel házát,

megáldja Áron házát.

13 Megáldja azokat, akik félik azUrat,

a kicsinyeket a nagyokkal együtt.

14 Szaporítson meg titeket azÚr,

titeket és fiaitokat!

15 Áldjon meg titeket azÚr,

aki az eget és a földet alkotta!

16 Az egek azÚregei,

de a földet az embereknek adta.

17 Nem a halottak dicsérik azUrat,

nem azok, akik a csend honába tértek,

18 hanem mi, mi áldjuk azUrat

most és mindörökké.

Dicsérjétek azUrat!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/115-7019f6d07965b5fac3bac00319a242c6.mp3?version_id=920—