Imádság nyomorúság idején

1 Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát azÚrelőtt.

2 Hallgasd meg,Uram, imádságomat,

jusson hozzád kiáltásom!

3 Ne rejtsd el előlem orcádat,

ha szorult helyzetben vagyok!

Fordítsd felém füledet, ha kiáltok,

siess, hallgass meg engem!

4 Mert elmúlnak napjaim, mint a füst,

izzanak csontjaim, mint a parázs.

5 Szívem olyan, mint a levágott

és elszáradt fű,

még az evésről is elfelejtkezem.

6 Hangos jajgatásom közben

húsom a csontomra száradt.

7 A pusztai pelikánhoz hasonlítok,

olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.

8 Álmatlan vagyok és oly magányos,

mint madár a háztetőn.

9 Mindennap gyaláznak ellenségeim,

csúfolóim átkoznak engem.

10 Hamut eszem kenyér gyanánt,

és italomat könnyekkel keverem

11 háborgó haragod miatt,

mert fölemeltél és eldobtál engem.

12 Napjaim olyanok,

mint a megnyúlt árnyék,

én pedig elszáradok, mint a fű.

13 De te,Uram, örökre megmaradsz,

nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

14 Indulj irgalomra Sion iránt,

mert ideje, hogy megkegyelmezz neki,

itt van már az ideje!

15 Még a köveiben is

gyönyörködnek szolgáid,

a porán is szánakoznak.

16 Félik majd,Uram, nevedet a népek,

és a föld királyai dicsőségedet,

17 amikor felépíti Siont azÚr,

és megjelenik dicsőségesen.

18 Törődik a gyámoltalanok imádságával,

nem veti meg imádságukat.

19 Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek,

hogy dicsérje azUrat

az újjáteremtett nép.

20 Mert letekintett azÚr

a szent magasságból,

lenézett a mennyből a földre,

21 hogy meghallja a foglyok sóhajtását,

és megszabadítsa a halálraítélteket.

22 Hirdessék azÚrnevét a Sionon,

és dicséretét Jeruzsálemben,

23 amikor összegyűlnek a népek és országok,

hogy azUrat tiszteljék.

24 Erőm megtört az úton,

megrövidültek napjaim.

25 De ezt kérem: Istenem,

ne vedd el életemet annak delén,

te, kinek évei

nemzedékről nemzedékre tartanak!

26 Te vetettél hajdan alapot a földnek,

az ég a te kezed alkotása.

27 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz.

Mind megavulnak, mint a ruha,

váltod őket, mint az öltözetet.

Ők változnak,

28 de te ugyanaz maradsz,

éveidnek soha sincs vége.

29 Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak,

utódaik is megmaradnak.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/PSA/102-25a7f644355187063dd5938a661b2b78.mp3?version_id=920—