Jeremiás 31

Jövendölés a hazatérésről

1 Abban az időben – így szól azÚr– Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig az én népem lesznek.

2 Ezt mondja azÚr:

Kegyelmet kapott a pusztában

a fegyvertől megmenekült nép,

a nyugalma felé tartó Izráel.

3 A messzeségben is megjelent azÚr:

Örök szeretettel szerettelek,

azért vontalak magamhoz hűségesen.

4 Fölépítelek még téged, és fölépülsz,

Izráel szüze!

Fölékesíted még magad,

és kézi dobokkal

lejtesz majd táncot a vigadozók között!

5 Ültetsz te még szőlőt

Samária hegyein,

és akik elültetik,

azok fogják szüretelni is.

6 Mert eljön az a nap,

amikor az őrök így kiáltanak

Efraim hegyein:

Jöjjetek, menjünk a Sionra,

Istenünkhöz, azÚrhoz!

A hazatérés

7 Ezt mondja azÚr:

Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán,

vigadozzatok a népek élén,

hirdessétek, és mondjatok dicséretet:

azÚrmegszabadította népét,

Izráel maradékát!

8 Visszahozom őket észak földjéről,

összegyűjtöm a föld pereméről.

Lesz közöttük vak és sánta,

terhes és szülő asszony egyaránt:

nagy gyülekezetként térnek ide vissza.

9 Sírva jönnek, és fohászkodnak,

miközben vezetem őket;

folyóvizekhez vezetem egyenes úton,

amelyen nem botladoznak.

Mert atyja vagyok Izráelnek:

Efraim az elsőszülöttem.

10 Halljátok azÚrigéjét, ti, népek,

hirdessétek a távoli szigeteken,

és mondjátok:

Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,

és őrzi, mint pásztor a nyáját.

11 Mert megváltotta azÚrJákóbot,

kiszabadította az erősebb kezéből.

12 Megjönnek majd, és ujjonganak

Sion magaslatán,

élvezik azÚrtól kapott javakat:

a gabonát, a mustot és az olajat,

a juhokat és a marhákat.

Olyan lesz a lelkük,

mint az öntözött kert,

és nem hervadoznak többé.

13 Akkor örömtáncot jár a szűz,

örülnek az ifjak a vénekkel együtt.

Gyászukat örömre fordítom,

megvigasztalom őket,

örömet szerzek nekik

a kiállott szenvedés után.

14 A papokat bőséggel árasztom el,

népem pedig jóllakik javaimmal

– így szól azÚr.

15 Ezt mondja azÚr:

Hangos jajgatás hallatszik Rámában

és keserves sírás:

Ráhel siratja fiait,

nem tud megvigasztalódni,

mert nincsenek többé fiai.

16 Ezt mondja azÚr:

Hagyd abba a hangos sírást,

ne könnyezzenek szemeid!

Mert meglesz szenvedésed jutalma

– így szól azÚr–,

visszatérnek fiaid

az ellenség földjéről.

17 Reménykedhetsz a jövőben

– így szól azÚr–,

mert visszatérnek hazájukba fiaid.

Efraim bűnbánata – Isten irgalmassága

18 Jól hallom Efraim kesergését:

Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,

és én elszenvedtem a verést.

Téríts meg engem, hogy megtérjek,

mert te vagy,Uram, az én Istenem!

19 Elfordultam tőled,

de aztán megbántam,

belátva bűnömet a mellemet vertem,

szégyenkeztem, pironkodtam,

mert viselnem kellett

ifjúságom gyalázatát.

20 Hát nem az én drága fiam Efraim?

Hát nem az én kedves gyermekem?

Valahányszor megfenyegetem,

végül mégis elfog a szánalom iránta:

megremeg érte a bensőm,

irgalmaznom kell neki

– így szól azÚr.

21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat,

rakj le útjelzőket,

figyeld az országutat,

az utat, amelyen elmentél!

Térj vissza, Izráel szüze,

térj vissza városaidba!

22 Meddig tétovázol még,

te szófogadatlan leány?

Mert valami újat teremt

azÚra földön:

a nő fog járni a férfi után!

23 Így szól a SeregekUra, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged azÚr, igazság hajléka, szent hegy!

24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók.

25 Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.

26 Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!

27 Eljön még az az idő – így szól azÚr–, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.

28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól azÚr.

29 Abban az időben nem mondják többé, hogy

az apák ettek egrest,

és a fiak foga vásott el tőle,

30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.

Isten új szövetséget köt népével

31 Eljön az az idő – így szól azÚr–, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

32 Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól azÚr.

33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól azÚr–: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg azUrat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól azÚr–, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

35 Ezt mondja azÚr,

aki adta a napot,

hogy nappal világítson,

és megszabta

a hold meg a csillagok rendjét,

hogy éjjel világítsanak,

aki mozgásban tartja a tengert,

hogy zúgjanak hullámai,

akinek SeregekUra a neve:

36 Ha majd eltűnik ez a rend

színem elől – így szól azÚr–,

akkor szakad magva Izráelnek is,

és soha többé nem lesz az én népem.

37 Ezt mondja azÚr:

Ha majd meg lehet mérni

az eget odafent,

és ki lehet kutatni

idelent a föld alapjait,

akkor vetem el Izráel utódait

mindazért, amit elkövettek

– így szól azÚr.

38 Eljön az az idő – így szól azÚr–, amikor fölépül azÚrvárosa, a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig.

39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé.

40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy, a Kidrón-patakig valamennyi mező, a Ló-kapu szegletéig kelet felé azÚrszent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/JER/31-c53c6f61ce9203b010a97bcd2431c550.mp3?version_id=920—