Isten elutasítja a próféta kérését

1 De azÚrezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen. Kergesd el őket, menjenek előlem!

2 Ha pedig megkérdezik tőled, hogy hová menjenek, ezt válaszold nekik: Így szól azÚr:

Aki halált érdemel, a halálba,

aki fegyvert, a fegyver elé,

aki éhínséget, az éhínségre,

és aki fogságot, az a fogságba!

3 Mert négyféle csapással büntetem meg őket – így szól azÚr: fegyverrel, amely gyilkolja, kutyákkal, amelyek marcangolják, az ég madaraival és a föld állataival, amelyek fölfalják és pusztítják őket.

4 Elrettentő példává teszem őket a föld minden országa számára amiatt, amit Ezékiás fia, Manassé, Júda királya művelt Jeruzsálemben.

Jeruzsálem elpusztul

5 Ugyan ki könyörül

rajtad, Jeruzsálem,

és ki szánakozik rajtad?

Ki tér be hozzád,

hogy megkérdezze, jól vagy-e?

6 Te dobtál el engem

– így szól azÚr–,

hátat fordítottál nekem.

Ezért kinyújtom kezemet,

és elpusztítalak,

belefáradtam abba,

hogy mindig megsajnáljalak.

7 Szélnek szórom őket szórólapáttal

az ország városaiban,

gyermektelenné teszem,

elpusztítom népem,

mert nem tértek meg útjaikról.

8 Özvegyei többen lesznek,

mint a tengerparton a homok.

Pusztítót hozok ellenük,

anyára és ifjúra fényes délben;

a félelemtől hideglelést

bocsátok rájuk hirtelen.

9 Eleped a hétgyermekes anya,

kileheli lelkét,

idő előtt leáldozik napja,

szégyen és gyalázat éri.

Maradékukat kiszolgáltatom

az ellenség fegyverének!

– így szól azÚr.

A próféta panasza

10 Jaj nekem, anyám, mert arra szültél,

hogy perlekedjem és vitázzam

az egész országgal!

Nem adtam és nem kaptam kölcsönt,

mégis mindenki átkoz engem.

11 AzÚrmondta:

Javadat munkáltam,

közbeléptem érted

a veszedelem és nyomorúság idején

az ellenséggel szemben.

12 El lehet-e törni a vasat,

az északi vasat és rezet?

13 Vagyonodat és kincseidet

zsákmányul adom másoknak

– nem kapsz érte semmit! –

sok vétked miatt,

melyeket országszerte elkövettél.

14 Ellenségeid szolgájává teszlek

olyan országban,

amelyet nem ismersz,

mert lángra lobbant haragom,

miattatok ég!

15 Te ismersz,Uram!

Gondolj rám, és fogd pártomat,

állj bosszút üldözőimen!

Ne tartsd vissza tovább a haragod,

mert elfognak engem!

Tudd meg, hogy érted

szenvedek gyalázatot!

16 Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban,

igéd vidámságot szerzett nekem

és szívbeli örömöt,

hiszen rólad neveztek el engem,

Uram, Seregek Istene.

17 Nem ültem vigadozva

a tréfálkozók körében.

Magamra maradtam,

mert kezed rám nehezedett,

haraggal töltöttél el engem.

18 Miért tart fájdalmam szüntelen,

miért nincs gyógyulás súlyos sebemre?

Olyan vagy hozzám,

mint a csalóka patak,

amelynek nincsen állandóan vize.

Isten válasza

19 Erre így szólt azÚr:

Ha megtérsz, megengedem,

hogy újból szolgálatomba állj.

Ha értékes dolgokat beszélsz

értéktelenek helyett,

akkor szószólóm lehetsz.

Nekik kell hozzád térniük,

nem neked hozzájuk.

20 Bevehetetlen ércfallá teszlek

ezzel a néppel szemben.

Harcolni fognak ellened,

de nem bírnak veled,

mert én veled leszek:

megszabadítalak és megmentelek

– így szól azÚr.

21 Kiragadlak a gonoszok kezéből,

és kiváltalak az erőszakosak markából.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/JER/15-4685b497430cb0669ba883d3ce56c5ca.mp3?version_id=920—