A nagy szárazság

1 Ezt az igét mondta azÚrJeremiásnak a szárazságról:

2 Gyászba borult Júda,

kapuiban ájuldoznak,

gyászolnak országszerte,

Jeruzsálemben jajkiáltás hangzik.

3 Az előkelők vízért küldik szolgáikat;

azok a ciszternákhoz mennek,

de vizet nem találnak.

Üres edényekkel térnek vissza,

szégyenkeznek, pirulnak,

fejüket eltakarják.

4 Rettegnek a termőföld miatt,

mert nem volt eső az országban.

Szégyent vallanak a szántóvetők,

fejüket eltakarják.

5 Még a szarvas is, ha megellett a mezőn,

otthagyja borját, mert nincsen fű.

6 A vadszamarak ott állnak

a hegytetőkön,

levegő után kapkodnak,

mint a sakálok,

tekintetük elhomályosul,

mert nincsen fű.

7 Ha bűneink ellenünk szólnak is,

tégy jót velünk,Uram,

a te nevedért!

Mert számtalanszor elpártoltunk,

vétkeztünk ellened!

8 Ó, Izráel reménysége,

szabadítója a nyomorúság idején!

Miért lennél olyan,

mint az ország jövevénye,

vagy mint a vándor, ki csak éjjelre tér be?

9 Miért lennél olyan,

mint a riadt férfi,

vagy mint a vitéz,

aki nem tud segíteni?

Hiszen te közöttünk vagy,Uram,

rólad neveztek el minket:

ne hagyj el bennünket!

A próféta közbenjár Istennél

10 Ezt mondja azÚrerről a népről: Úgy szeretnek ide-oda futkosni, nem sajnálják a lábukat, ezért nem kedveli őket azÚr. Most emlékezetbe idézi bűnüket, és számon kéri vétkeiket.

11 Ezt mondta nekem azÚr: Ne imádkozz ennek a népnek a javáért!

12 Ha böjtölnek, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be, azok sem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel irtom ki őket.

13 Én így szóltam: Ó, Uram,Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen.

14 De azÚrezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik.

15 Azért így szól azÚrezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük.

16 Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat.

17 Mondd el nekik ezt az igét:

Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek,

nem apadnak el.

Mert súlyos sebet kapott

népem szűz leánya,

igen fájdalmas csapást.

18 Ha kimegyek a mezőre,

fegyverrel megölteket látok,

ha bemegyek a városba,

éhínségtől szenvedőket.

A próféták és a papok pedig

olyan ország felé kelnek útra,

amelyet nem ismernek!

19 Ennyire megvetetted Júdát,

szívből megutáltad Siont?

Miért sújtottál bennünket

gyógyíthatatlan csapással?

Békességre vártunk,

de nem jött semmi jó,

és a gyógyulás idejére,

de csak rettegünk!

20 Elismerjük,Uram, gonoszságunkat,

atyáink bűnét is:

vétkeztünk ellened.

21 A te nevedért kérünk, ne utálj meg minket,

ne engedd, hogy meggyalázzák

dicső trónodat!

Gondolj ránk, ne bontsd fel

a velünk kötött szövetséget!

22 Tudnak-e esőt adni

a népek bálványai?

Vagy az ég adja-e a záporesőket?

Nem, hanem te,Urunk, Istenünk,

benned reménykedünk:

hiszen te alkottad mindezeket!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/JER/14-b84cf2798de843b56d3918f681187396.mp3?version_id=920—