Az övről mondott példázat

1 Ezt mondta nekem azÚr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje!

2 Meg is vettem az övet azÚrparancsa szerint, és a derekamra kötöttem.

3 Másodszor így szólt hozzám azÚrigéje:

4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban!

5 Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan azÚrparancsolta nekem.

6 Hosszú idő múlva ezt mondta nekem azÚr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott!

7 Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.

8 Ekkor így szólt hozzám azÚrigéje:

9 Ezt mondja azÚr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét!

10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen.

11 Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól azÚr–, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.

A boroskorsók példázata

12 Mondd el nekik ezt az igét: Így szól azÚr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? –

13 akkor ezt válaszold nekik: Így szól azÚr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal.

14 Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól azÚr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!

Óvás az elbizakodottságtól

15 Hallgassatok, figyeljetek,

ne legyetek kevélyek,

mert azÚrszól.

16 Dicsőítsétek azUrat, a ti Isteneteket,

mielőtt sötétséget támaszt,

és mielőtt elbotlanátok

a homályba borult hegyeken.

Világosságra vártok, de azÚr

vakhomályt hoz el,

és sűrű sötétséget támaszt.

17 Ha nem hallgattok rám,

titkon sírni fogok kevélységetek miatt.

Áradnak könnyeim,

hull szememből a könny,

mert fogságba kerül azÚrnyája.

18 Mondd meg a királynak

és az anyakirálynőnek:

Alázkodjatok meg, és üljetek a porba,

mert leesett fejetekről

ékes koronátok!

19 Körül vannak zárva

a Délvidék városai,

nincs aki felszabadítsa őket.

Fogságba viszik egész Júdát,

fogságba mindenestül.

Panaszdal Jeruzsálem fölött

20 Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd:

jönnek már északról!

Hol van a rád bízott nyáj,

pompás juhnyájad?

21 Mit fogsz mondani,

amikor föléd rendeli,

nyakadba ülteti azokat azÚr,

akiket barátokká akartál tenni?

Nem vesznek-e erőt

rajtad a fájdalmak,

mint a vajúdó asszonyon?

22 Ha pedig ezt kérded magadtól:

Miért történt ez velem? –

sok bűnöd miatt rántják le ruhádat,

és követnek el rajtad erőszakot.

23 Ha majd fehérre változtatja

bőrét az etióp,

vagy ha a párduc elrejti foltjait,

akkor tudtok ti is jót tenni,

úgy megtanultátok a rosszat!

24 Úgy szétszórom őket,

akár a pelyvát,

amelyet elsodor a pusztai szél.

25 Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád

– így szól azÚr–,

mert elfeledtél engem,

és hazugságban bíztál!

26 Ezért én is arcodra borítom ruhádat,

hogy kilássék gyalázatod.

27 Bujaságodat, vihogásodat,

fajtalan paráznaságodat

és bálványaidat ott látom

a halmokon és a mezőn.

Jaj neked, Jeruzsálem!

Nem akarsz megtisztulni.

Mikor lesz ennek vége?!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/JER/13-d9448aad6d5b0b9f7cfa88a9aaf9ea5a.mp3?version_id=920—