Efraim hűtlensége és büntetése

1 Ha Efraim megszólalt,

mindenki rettegett,

naggyá lett Izráelben.

De bűnbe esett Baallal,

ezért meg kell halnia.

2 Most is tovább vétkeznek,

istenszobrot csináltak maguknak,

ezüstbálványokat a maguk esze szerint:

mindez mesterember készítménye csupán.

Azt mondják: Ezeknek áldozzatok!

Emberek borjúkat csókolgatnak!

3 Azért olyanok lesznek,

mint a reggeli felhő

és mint a korán tűnő harmat,

mint a szérűről elsodort pelyva

és mint a kémény füstje.

4 De én, azÚrvagyok a te Istened

Egyiptom óta.

Nem ismerhetsz rajtam kívül Istent,

nincs más szabadító, csak én.

5 Én gondoskodtam rólad a pusztában,

a kiszikkadt földön.

6 De amikor eleget legeltek,

jóllaktak és fölfuvalkodtak,

ezért elfeledtek engem.

7 Úgy bánok hát velük, mint az oroszlán,

párducként lesek rájuk az úton.

8 Rájuk támadok,

mint a kölykét vesztett anyamedve,

és föltépem a mellkasukat.

Felfalom őket,

mint a nőstény oroszlán,

vadállatok szaggatják szét őket.

9 Az vitt romlásba téged, Izráel,

hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál.

10 Hol van a királyod?

Szabadítsa meg városaidat!

Hol vannak a bíráid?

Hiszen te mondtad:

Adj nekem királyt és vezéreket!

11 Adok én neked királyt,

de csak haragomban,

el is fogom venni felindulásomban.

12 Össze vannak gyűjtve Efraim bűnei,

el vannak téve a vétkei.

13 Szülési fájdalmak jönnek,

de a gyermek nem tudja a dolgát;

nem bújik ki időben

az anyaméhből.

14 Kiváltom őket a holtak hazájából,

megváltom őket a haláltól.

Hol van a tövised, halál?

Hol a fullánkod, holtak hazája?

Nincs bennem megbánás!

15 Bár kitűnik szépségével testvérei közül,

eljön majd a keleti szél, azÚrszele,

mely a puszta felől támad,

kiszárítja kútját, elapasztja forrását,

megfosztja kincseitől,

minden értékétől.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/HOS/13-5c6675b87a30e258d16923987212ce7d.mp3?version_id=920—