Isten megtartja ígéretét

1 Hallgassatok rám,

akik igazságra törekedtek,

és azUrat keresitek!

Tekintsetek a kősziklára,

melyből kivágattatok,

és a kút üregére,

melyből kiásattatok!

2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,

és Sárára, aki szült benneteket!

Csak egymaga volt, amikor elhívtam,

de megáldottam és megszaporítottam.

3 Bizony, megvigasztalja Siont azÚr,

minden romot megvigasztal benne.

Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,

kopár földjét, mint azÚrkertje.

Boldog örvendezés hangzik majd benne,

magasztalás és hangos zsoltárének.

Isten ítéletet tart a világ fölött

4 Figyeljetek rám, ti, népek,

hallgassatok rám, ti, nemzetek!

Mert tanítás származik tőlem,

és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.

5 Közel van igazságom,

jön már szabadításom,

és karommal népeket ítélek.

Bennem reménykednek a szigetek,

szabadulásukat az én karomtól várják.

6 Emeljétek szemeteket az égre,

tekintsetek le a földre,

mert az ég szétfoszlik, mint a füst,

és a föld szétmállik, mint a ruha,

lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.

De az én szabadításom

örökre megmarad,

és igazságom nem rendül meg.

7 Hallgassatok rám,

akik ismeritek az igazságot,

népem, mely szívébe zárta tanításomat!

Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,

szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!

8 Mert úgy járnak, mint a ruha,

melyet megrág a moly,

mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.

De az én igazságom örökre megmarad,

és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Régi csoda és új teremtés

9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,

ó,Úrnak karja!

Ébredj, mint hajdanában,

az ősrégi nemzedékek idején!

Hiszen te vágtad ketté Rahabot,

te döfted le a tengeri szörnyet!

10 Te szárítottad ki a tengert,

a nagy mélység vizeit,

te készítettél utat a tenger fenekén,

hogy átkelhessenek rajta a megváltottak!

11 Így fognak visszatérni

azok, akiket azÚrkiváltott,

és ujjongva vonulnak a Sionra.

Öröm koszorúzza fejüket örökre,

boldog örömben lesz részük,

a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

12 Én, én vagyok a vigasztalótok!

Miért félsz a halandótól,

az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?

13 Elfelejtetted alkotódat, azUrat,

aki az eget kifeszítette,

és alapot vetett a földnek?

Miért rettegsz szüntelen, mindennap

az elnyomó izzó haragjától,

mellyel el akar pusztítani?

De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!

14 Hamarosan megszabadul a megkötözött,

nem hal meg, nem kerül a sírba,

nem fogy el a kenyere.

15 Mert én, azÚrvagyok a te Istened,

aki fölriasztom a tengert,

hogy zúgnak hullámai.

SeregekUra a nevem!

16 Igéimet adom a szádba,

és kezem árnyékával takarlak be,

amikor újra kifeszítem az eget,

és alapot vetek a földnek,

Sionnak pedig ezt mondom:

Az én népem vagy!

Vége a nép nyomorúságának

17 Ébredj már, ébredj már,

kelj föl, Jeruzsálem!

Kiittad már a harag poharát,

melyet azÚrkeze tartott eléd,

az öblös poharat, amelytől tántorogsz,

kiittad, kiürítetted.

18 Fiai közül, akiket szült,

senki sem nyújthat támaszt most neki;

fiai közül, akiket fölnevelt,

senki sem foghatja a kezét.

19 Két dolog történt veled,

s még csak nem is szánnak:

pusztulás és összeomlás,

éhínség és fegyver.

Ki vigasztalhatna meg téged?

20 Fiaid aléltan feküdtek

minden utcasarkon,

mint antilop a hálóban,

betelt rajtuk azÚrharagja,

Istened dorgáló szava.

21 Ezért halld meg ezt, te szegény,

aki részeg vagy, de nem bortól:

22 Ezt mondja Urad, azÚr,

Istened, aki népéért perel:

Kivettem már kezedből a poharat,

melytől tántorogsz,

nem kell tovább innod

haragom öblös poharából.

23 Kínzóid kezébe adom azt,

akik ezt mondták neked:

Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!

Te pedig olyanná tetted

hátadat, mint a föld,

mint az utca, amelyen taposnak.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/51-f1d596b42ce390747804b52a8412af82.mp3?version_id=920—