1 Ezt mondja azÚr

fölkentjének, Círusnak,

akinek erősen fogom a jobb kezét,

népeket terítek le előtte,

és királyok övét oldom meg,

kitárulnak előtte az ajtók,

nem maradnak zárva a kapuk:

2 Én megyek előtted,

a rögös utat elegyengetem,

az ércajtókat betöröm,

és a vaszárakat leverem.

3 Neked adom a sötétség kincseit,

az elrejtett drágaságokat,

hogy megtudd: én vagyok azÚr,

aki téged néven szólított, Izráel Istene.

4 Szolgámért, Jákóbért,

választottamért, Izráelért

szólítottalak neveden;

nagy hírnevet szerzek neked,

noha nem ismertél.

5 Én vagyok azÚr, nincs más,

nincsen isten rajtam kívül!

Én öveztelek föl, noha nem ismertél.

6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,

hogy rajtam kívül nincsen más,

én vagyok azÚr, senki más!

7 Én alkottam a világosságot,

én teremtettem a sötétséget,

én szerzek békességet,

én teremtek bajt,

én, azÚrcselekszem mindezt.

8 Egek, harmatozzatok a magasból,

hulljon igazság a fellegekből!

Táruljon fel a föld,

és teremjen szabadságot,

sarjadjon igazság is vele!

Én, azÚrteremtettem mindezt.

Egyedül az Úr ad szabadulást

9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,

bár csak egy a földből készült

cserépedények között!

Mondhatja-e formálójának az agyag:

Mit csinálsz? –

és a készítmény ezt:

Nem ügyes a kezed!?

10 Jaj annak, aki ezt mondja apjának:

Miért nemzettél? –

és anyjának: Miért vajúdtál velem?!

11 Ezt mondja azÚr,

Izráel Szentje és alkotója:

Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?

Parancsolni akartok kezem munkájában?

12 Én alkottam a földet,

és én teremtettem rá embert.

Az én kezem feszítette ki az eget,

minden serege az én parancsomra állt elő.

13 Én indítottam el őt győzelmesen,

egyengetem az útját mindenütt.

Ő építi föl városomat,

és hazaküldi foglyaimat,

nem fizetségért és nem ajándékért

– mondja a SeregekUra.

14 Ezt mondja azÚr:

Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége

és a szebáiak, e nagy termetű férfiak

hozzád mennek, tieid lesznek,

utánad mennek, megbilincselve vonulnak.

Feléd fordulva leborulnak,

feléd fordulva imádkoznak:

Csak nálad van Isten, nincsen máshol,

nincsen más isten!

15 Bizony, te rejtőzködő Isten vagy,

Izráel Istene, szabadító!

16 Szégyen és gyalázat éri őket,

a bálványkészítők

mind gyalázatra jutnak.

17 Izráelt megszabadítja azÚr

örökké tartó szabadítással;

nem ér benneteket szégyen és gyalázat

soha, soha többé.

18 Ezt mondja azÚr,

aki az eget teremtette,

ő, az Isten, aki a földet formálta,

alkotta és megszilárdította,

nem kietlennek teremtette,

hanem lakóhelynek formálta:

Én vagyok azÚr, senki más!

19 Nem rejtélyesen szóltam,

a földnek egy sötét helyén.

Nem azt mondtam Jákób utódainak,

hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.

Én, azÚr, igazat mondok,

a valóságot jelentem ki!

20 Gyűljetek össze és jöjjetek!

Lépjenek elő mindazok,

akik megmenekültek a nemzetek közül!

Semmit sem tudnak azok,

akik fából készült bálványokat hordoznak,

és olyan istenhez imádkoznak,

aki nem tud megszabadítani.

21 Mondjátok meg, adjátok elő,

tanácskozzatok csak egymással!

Hirdetett-e valaki valaha,

jelentett-e ki ilyet az ősidők óta?

Csak én, azÚr!

Nincs más isten rajtam kívül,

igaz és szabadító isten

nincsen rajtam kívül.

22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is,

és megszabadultok,

mert én vagyok az Isten, nincsen más!

23 Magamra tettem esküt,

igazság jött ki számon,

szavam megmásíthatatlan:

Előttem hajlik meg minden térd,

rám esküszik minden nyelv,

24 és ezt mondják rólam:

Csak azÚrnál van igazság és erő!

Megszégyenülve mennek hozzá

mind, akik szembeszálltak vele.

25 AzÚráltal boldogul, vele dicsekszik

Izráel minden utóda.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/45-be7f9c2ef5f9e9e1000fc08551481e79.mp3?version_id=920—