Jeruzsálem ostroma és szabadulása

1 Jaj Aríélnek, Aríélnek,

a városnak, ahol Dávid táborozott!

Évek telnek egymás után,

ünnepek váltják egymást,

2 azután ostromot indítok Aríél ellen.

Akkor lesz nagy sírás-rívás,

mert égő oltárrá teszem.

3 Táborral veszlek körül,

sáncot vonok köréd,

felállítom az ostromműveket.

4 Megalázottan fogsz beszélni a földön,

és megtörten hangzik szavad a porból.

Olyan lesz a hangod,

mint a föld alatti kísérteté,

és szavad a porból suttog.

5 De ízzé-porrá törik

ellenségeid serege,

a szálló pelyvához hasonló lesz

az erőszakosok hada.

Egy szempillantás alatt következik be!

6 Mert a SeregekUra

meglátogat téged

mennydörgés, földrengés,

nagy zúgás, viharos forgószél

és emésztő tűz lángjai között.

7 Olyan lesz, mint az álom,

mint egy éjszakai látomás

valamennyi nép serege,

amely Aríél ellen hadakozott,

és mindazok, akik ostromot indítottak

hadereje és sziklavára ellen.

8 Mint az éhező,

aki azt álmodja, hogy eszik,

de ha fölébred, üres a gyomra,

vagy mint a szomjazó,

aki azt álmodja, hogy iszik,

de ha fölébred, eltikkadt és szomjas,

úgy jár a népek egész serege,

amely Sion hegye ellen hadakozott.

A nép elvakultságának következményei

9 Ámuljatok és bámuljatok,

vakoskodjatok és vakuljatok meg!

Legyetek részegek, de ne bortól,

tántorogjatok, de ne az italtól!

10 Mert rátok árasztotta azÚr

a kábultság lelkét.

Bezárta szemeiteket: a prófétákat,

befödte fejeiteket: a látnokokat.

11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha írástudó ember kezébe adják, és azt mondják: Olvasd el! – ő azt válaszolja majd: Nem tudom, mert le van pecsételve.

12 Ha pedig írástudatlannak adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el ezt! – ő azt válaszolja majd: Nem tudok olvasni.

13 Így szól az Úr:

Mivel ez a nép

csak szájával közeledik hozzám,

és ajkával dicsőít engem,

de szíve távol van tőlem,

istenfélelme pedig csupán

betanult emberi parancsolat,

14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,

hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni:

vége lesz a bölcsek bölcsességének,

az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul.

15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolni

tervüket azÚrelől!

Sötétben hajtják végre tettüket,

mert azt gondolják:

Ki láthat meg minket, ki ismerhetne ránk?

16 Micsoda fonákság!

Egyenrangú talán

az agyag a fazekassal?

Mondhatja-e az alkotás alkotójának:

Nem ő alkotott engem?!

Mondhatja-e a fazék a fazekasnak:

Nem ért a dolgához?!

Isten mindent újjá tesz

17 Már csak kevés idő van hátra,

és a Libánon kertté válik,

a kert pedig erdőnek látszik.

18 Azon a napon a süketek is

meghallják az írás szavait,

a vakok szemei pedig látni fognak

a homály és sötétség után.

19 Újra örömüket lelik

az alázatosak azÚrban,

a legszegényebbek is örvendezni fognak

Izráel Szentje előtt,

20 mert vége lesz a zsarnoknak,

és elpusztul a csúfolódó!

Kiirtják mindazokat,

akiknek gonoszságon jár az eszük,

21 akik vétkesnek nyilvánítják az embert

a peres ügyekben,

és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddni

őket a kapuban,

és mindenféle ürüggyel megfosztják

jogától az igazat.

22 Ezért így szól Jákób házához azÚr, aki

megváltotta Ábrahámot:

Nem szégyenül meg többé Jákób,

nem sápad el többé az arca,

23 mert ha gyermekei meglátják

kezem munkáját,

szentnek vallják nevemet.

Szentnek vallják Jákób Szentjét,

és rettegnek Izráel Istenétől.

24 A tévelygő lelkek észhez térnek,

és a zúgolódók levonják a tanulságot.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/29-40df567c5490c8c348541f813f75e167.mp3?version_id=920—