Isten népének hálaéneke

1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában:

Erős a mi városunk:

azÚrkőfalat és bástyát

állított védelmére.

2 Nyissátok ki a kapukat,

hadd jöjjön be az igaz nép,

amely hűséges maradt!

3 Akinek szilárd a jelleme,

azt megőrzöd teljes békében,

mert benned bízik.

4 Bízzatok azÚrban mindenkor,

mert azÚra mi kősziklánk mindörökre!

5 Ő letaszítja a magasból az ott lakókat,

lerombolja a megerősített várost,

földig lerombolja, a porba taszítja.

6 Széttapossák majd a lábak:

a nincstelenek lábai,

a szegények léptei.

7 Az igaz ember ösvénye egyenes,

te egyengeted az igaz ember útját.

8 Ítéleted idején is

benned reménykedtünk,Uram,

neved dicséretére vágyott a lelkünk.

9 Lelkem hozzád vágyódik éjjel,

teljes szívből kereslek téged.

Mert ha ítéletet tartasz a földön,

igazságot tanulnak a világ lakói.

10 Ha a bűnös kegyelmet kap,

nem tanul igazságot.

Becsületes országban is álnokul él,

és nem nézi azÚrfenségét.

11 Uram, fölemelted kezedet,

de nem látják.

Majd meglátják, hogy féltőn szereted

népedet, és megszégyenülnek:

tűz emészti meg ellenségeidet.

12 Uram, te szerzel nekünk békességet,

hiszen mindent te tettél,

ami velünk történt.

13 Urunk, Istenünk,

más urak voltak a gazdáink, nem te,

de csak a te nevedet dicsérjük.

14 A halottak nem kelnek életre,

az árnyak nem támadnak föl.

Ezért mikor megbüntetted

és kiirtottad őket,

még az emlékezetüket is eltörölted!

15 Megszaporítottad e népet,Uram,

megszaporítottad e népet,

megdicsőítetted magad,

mindenfelé kiterjesztetted

az ország határait.

16 Uram, a nyomorúságban

téged kerestek,

hozzád kiáltottak szüntelen,

amikor fenyítetted őket.

17 Olyanok voltunk előtted,Uram,

mint a terhes asszony,

amikor szülni kezd:

amíg vajúdik, folyton kiáltozik fájdalmában.

18 Terhesek voltunk, vajúdtunk,

de csak szelet szültünk:

nem szereztünk szabadulást az országnak,

és nem jöttek emberek a világra.

19 De a te halottaid életre kelnek,

föltámadnak a holttesteik!

Ébredjetek, és ujjongjatok,

kik a porban laktok!

Mert harmatod a világosság harmata,

és a föld visszaadja az árnyakat.

20 Eredj, népem, menj be a szobádba,

és zárd magadra az ajtót!

Rejtőzz el egy rövid pillanatra,

míg elmúlik azÚrharagja!

21 Mert jön már lakóhelyéről azÚr,

hogy megfizessen bűneiért

a föld lakóinak.

A föld föltárja majd

a kiontott vért,

és nem fedi be többé

a meggyilkoltakat.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/26-3c93b257bbc4fd9d76b23b3479c5b056.mp3?version_id=920—