Jeruzsálem megaláztatása

1 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen:

Mi történt veled,

hogy mindenki a háztetőkre ment?

2 Csupa lárma, zajongás a város,

vigadozik a vár!

A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg,

halottaid nem harcban estek el.

3 Vezetőid mind egy szálig elmenekültek,

nyíllövés nélkül kerültek fogságba.

Mind fogságra jutottak,

akiket csak megtaláltak,

bármily messze futottak.

4 Azért ezt mondom:

Ne nézzetek rám, keservesen sírok!

Ne zaklassatok vigasztalásotokkal,

hiszen népem pusztulóban van!

5 Mert zűrzavar, eltiprás

és kavarodás napja jön

az Úrtól, a SeregekUrától

a látomás völgyére.

Aláássák a falat,

és kiáltás hangzik a hegy felé.

6 Élám fölveszi tegzét,

jön harci kocsikkal,

emberekkel, lovasokkal,

Kír is pajzsot ragad.

7 Gyönyörű völgyeid

megtelnek harci kocsikkal,

a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.

8 Leleplezték Júda védelmét:

megszemlélitek azon a napon

az Erdő házának fegyvertárát,

9 meglátjátok, mily sok rés van

Dávid városán,

és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.

10 Összeírjátok Jeruzsálem házait,

egyes házakat leromboltok,

hogy megerősítsétek a várfalat.

11 Medencét csináltok

a két várfal között

a Régi-tó vizének.

De aki ezt cselekszi,

azzal nem törődtök,

és nem látjátok meg azt,

aki régóta készíti!

12 Az Úr, a SeregekUra

azon a napon sírásra

és gyászolásra hív,

kopaszra nyírásra

és zsákba öltözésre.

13 De csak vigasság és öröm van!

Marhát vágnak, juhot ölnek,

falják a húst, isszák a bort:

„Együnk és igyunk,

mert holnap úgyis meghalunk!”

14 Kijelentette nekem a SeregekUra,

hogy nem engesztelődik meg irántatok

emiatt, amíg meg nem haltok!

– mondja az Úr, a SeregekUra.

Sebná helyett Eljákím lesz az udvarmester

15 Így szól az Úr, a SeregekUra:

Menj el az udvarmesterhez, ehhez a Sebnához,

a királyi palota gondnokához,

és mondd:

16 Honnan vetted a jogot,

vagy ki engedte meg neked,

hogy itt készíts magadnak sírboltot?

Magas helyen készítetted sírodat,

sziklában jelöltél ki

magadnak hajlékot!

17 Pedig keményen megragad téged azÚr,

és messzire elhajít.

18 Csomóba göngyölít,

és labdaként elhajít

egy igen tágas földre.

Ott halsz meg,

oda kerülnek pompás szekereid,

te, urad házának gyalázata!

19 Megfosztalak tisztségedtől,

kidoblak az állásodból.

20 Azután Eljákímot, Hilkijjá fiát

nevezem ki szolgámmá,

21 palástodat rá adom,

övedet rá erősítem,

és neki adom hatalmadat.

Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak

és Júda házának.

22 Az ő vállára teszem

Dávid palotájának kulcsát.

Amit kinyit, nem tudja bezárni senki,

és amit bezár, nem tudja kinyitni senki.

23 Szilárd helyre erősítem,

mint valami szöget;

ott lesz a díszhely atyjának házában.

24 Őrá aggatják

atyja házának minden ékességét,

utódait és leszármazottait,

minden apró edényt,

a tálakat és mindenféle korsót.

25 De így szól a SeregekUra: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik. Megmondta azÚr!

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/ISA/22-d9ae749172753c7e0826971d98929c06.mp3?version_id=920—