Asszíria intő példa Egyiptom számára
1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám azÚrigéje:
2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről:
Nagyságban ki volna hozzád fogható?
3 Nézd, Asszíria olyan volt,
mint egy libánoni cédrus:
szépek voltak ágai, árnyas a lombja,
magasra nőtt,
teteje a felhőket érte.
4 Víz növelte nagyra,
a mélység vizei tették magassá.
Folyóikat az ő tövéhez
árasztották mindenfelől,
csak patakokat bocsátottak
a mező többi fájához.
5 Ezért lett magasabb növésű,
mint a mező többi fája:
sok ága nőtt,
és hosszú hajtásai lettek
a sok víztől, amely feléje áradt.
6 Ágain fészket rakott
minden égi madár,
hajtásai alatt fialt
a mező minden vadja,
és árnyékában lakott mindenféle nép.
7 Szép volt nagyságával,
hosszan kinyúló ágaival,
mert gyökerei sok vizet kaptak.
8 Nem volt hozzá fogható cédrus
az Isten kertjében,
a ciprusoknak sem voltak
hozzá hasonló ágai,
és a platánoknak sem voltak
olyan hajtásai, mint neki:
Isten kertjében egy fa sem volt
szépségben hozzá hasonló.
9 Széppé tettem őt lombos ágaival,
irigykedett is rá Éden minden fája
az Isten kertjében.
10 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr:
Mivel magasra nőtt,
és teteje a felhőket érte,
felfuvalkodott magassága miatt,
11 a népek urának kezébe adtam:
tegyen vele azt, amit akar.
Bűne miatt taszítottam el.
12 Kivágták az idegenek,
ledöntötték a legkegyetlenebb népek.
A hegyekre és a völgyekbe
hullottak lombos ágai,
hajtásai összetörtek
az ország patakmedreiben.
Árnyékából elvonult
a föld összes népe, és magára hagyta.
13 Ledőlt törzsére rátelepedett
minden égi madár,
hajtásain ott tanyázott
minden mezei vad.
14 Azért ne nőjön túl magasra
a víz mellett egy fa sem,
ne nyújtsa fel tetejét
a felhők közé!
Ne bizakodjék el nagyságában
senki, ha a víz táplálja,
mert mindenki halálra jut,
a föld mélyébe
azokkal az emberekkel,
akik leszálltak a sírba.
15 Így szól az én Uram, azÚr: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és visszatartottam a víztömegeket. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, miatta a mező fái is mind elepedtek.
16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba roskadókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.
17 Mert ezek is leszálltak vele a holtak hazájába a fegyverrel megöltekhez azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18 Dicsőségben és nagyságban Éden fái között ki volna hozzád fogható? De majd Éden fáival együtt le kell szállnod a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár majd a fáraó és népének egész tömege! – így szól az én Uram, azÚr.
—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/EZK/31-74e0e60aacea2144b5d97818ca3e581c.mp3?version_id=920—