Jövendölés Tírusz ostromáról és pusztulásáról

1 A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről:

Haha! Összetört a népek kapuja,

feltárult előttem!

Gazdag leszek, mert romhalmazzá vált!

3 Ezért így szól az én Uram, azÚr:

Én ellened fordulok, Tírusz,

sok népet hozok ellened,

ahogyan a tenger hozza hullámait.

4 Lerombolják Tírusz várfalait,

ledöntik bástyáit.

Még a port is lesöpröm róla,

kopár sziklává teszem.

5 Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.

Megmondtam – így szól az én Uram, azÚr–:

a népek zsákmánya lesz!

6 A szárazföldön levő falvait

fegyverrel irtják ki.

Akkor majd megtudják,

hogy én vagyok azÚr!

7 Ezt mondja az én Uram, azÚr: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel.

8 A szárazföldön levő falvaidat

fegyverrel irtja ki.

Ostromgépeket állít veled szemben,

sáncot emel ellened,

és pajzsok alatt tör ellened.

9 Faltörő kost szegez falaidnak,

bástyáidat pedig

csákányaival rombolja le.

10 Belep a por, amelyet

felver tömérdek lova;

megrendülnek várfalaid

a lovasok és a kerekeken gördülő

harci kocsik zajától,

amikor betör kapuidon,

ahogy betörnek

egy ostromlott városba.

11 Lovainak patái utcáidon tipornak,

népedet fegyverrel gyilkolja le,

hatalmas oszlopaid a földre zuhannak.

12 Elragadják zsákmányként gazdagságodat,

elrabolják áruidat;

ledöntik várfalaidat,

gyönyörű házaidat lerombolják,

a köveket, a gerendákat,

még a port is

a tenger közepébe szórják.

13 Véget vetek hangos éneklésednek,

citerád hangja

sem hallatszik majd többé.

14 Kopár sziklává teszlek,

hálók szárítóhelye leszel;

nem építenek fel többé.

Én, azÚr, megmondtam!

– így szól az én Uram, azÚr.

15 Ezt mondja az én Uram, azÚrTírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok.

16 Leszáll majd trónjáról a tengeri országok összes fejedelme, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, nem múlik remegésük, úgy szörnyülködnek rajtad.

17 Siratóénekbe kezdenek, és ezt mondják majd rólad:

Jaj, de elpusztultál,

te dicsőített város,

amely a tenger közepén lakott!

A tenger volt az erőssége,

neki és lakóinak,

rettegésben tartottak

minden környékükön lakót!

18 Most, amikor elbuktál,

remegés tör a szigetekre,

megrémülnek a tenger szigetei,

hogy ilyen véged lett.

19 Ezt mondja az én Uram, azÚr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek az elhagyatottá lett városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek,

20 akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén.

21 Rettenetes véget hozok rád, többé nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, azÚr.

—https://d1b84921e69nmq.cloudfront.net/169/32k/EZK/26-f3d3f888ef9abe81adb12fa863dba96e.mp3?version_id=920—